nem akarom elvesziteni:'(

Jóreggelt.:]

(Fii elutazott egy hétre (asszem) Balcsira szóval nem nagyon fog írni.Na majd én.Csak aza baj nem tudok összefüggöen írni.Na nembaj majd megprobálok.)

Szeretem..de nemtudom igyhogy nem találkozunk kezd nagyon szar lenni.Úgyvan hogy holnap lemegyek hozzá de úgy érzem nem fog összejönni.Ésakkor tényleg elege lesz,és szakitunk.Nemtudom mért, úgy érzem valahogy a holnapi nap nem fog összejönni.És ha talán elolvassa ezt a bejegyzést megérti hogy nem arról van szó hogy nem akarok menni.De már látom elöre hogy hogy fog reagálni,kitalálja hogy nem akarom látni meg elkezd dühöngeni.Pedig mindennél jobban akarom látni és megcsókolni.Egyszerüen hihetetlennek tünik hogy anyám elengedett ilyen messzire.Nemtudom.Nemértem az egészet.Már most félek a gondolattól hogy fog mit fog szólni,nem akarom szakitsunk viszont ennek igy semmi értelme.Nagyon messze van.Gyülölöm a távolságot.Nem akarom hogy vége legyen annak hogy (majdnem) mindennap felhív és addig beszélünk amig le nem megy a kártyájáról a pénz.Nem akarom hogy többet nemondja hogy szeretlek.Nemakarom elvesziteni.Soha.Nemakarom hogy vége legyen,pedig holnap ilyenkor vaoszinüleg arról fogok irni.Nagyon fáj igy belegondolva.Nyilván meginn egésznap sirni fogok mint mikor összevesztünk és szétbasztam a kezem [nem,nem vagyok pózer..egyszerüen a testi fájdalommal eltudom róla terelni a figyelmemet].Nemtudom milesz..szerintem barátok biztos megmaradunk..nem lenne miért összeveszni.Ki lesz borulva..félek.Nemakarok arra gondolni hogy nem lesz az enyém.Nincs több mondani valóm.
bye~